Lehet, hogy nem is vesszük észre, vagy mikor már észrevettük, akkor már késő:/

Talán velem is ez lett... Mikor észrevettem, és már tényleg foglalkozni kedtem a problémával, rá kellett jönnöm, hogy már nem érdemes. Ő már döntött... és hogy már minket nem is tart össze más csak a múlt.

Mindkettőnk életébe új emberek jöttek és új barátokat szereztünk. De én azt hittem, hogy attól még a mi bartságunk is megmaradhat. Úgy látszik tévedtem.

Azt hiszi, hogy csak azért, mert már nem vagyok osztálytársa, így már nem is jelenetek annyit, mint mikor még az voltam. És már elkezdett inkább csak azokkal lenni, akikkel egy osztályba jár.

Elkezd csak azokkal lógni akikkel egy osztályba jár, avgy nem tudom, de velem már alig tölt időt. Így kimarad abból, ami velem történik, és mikor már megint lesz rám ideje, akkor már csomó mindenről lemarad. Azt hiszem így már, hogy lemarad nem is akar részt venni az életemben és inkább lecserél valaki másra aki mellette van délelőtt a suliban. Róluk mindent tud. És én már nem is kellek.

Hova lettek a 2óra hosszás beszélgetések? A 6oldalnyi MSN beszélgetés amiben mindent megbeszélünk? Pedig ezek még mind megvoltak 2hónapja...

Azóta más lett, és ha ez így marad ő nem lesz más, akkor az, aki régebben minden titkomat, minden örömteli pillanatomat ismerte, az az ember nem lesz más, mint egy ismerős a sok közül, akihez nem fűz más, mint egy szép emlék és az együtt töltött percek...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.