Anya már nem egyszer jött azzal a hírrel, hogy költözünk. Igaz először mindig nagy szív fájdalommal fogtam fel a hírt, mert hát persze, hogy nem akartam itt hagyni a barátaimat, a megszokott környezetet, a sulit.De mikor már nem volt annyira "friss" a hír, elkezdtem…

Jó pár alkalommal kellett barátnőimhez fordulnom, mert egyszerűen nem tudtam egyedül megoldani a problémáimat. És mindig is segítettek:) Vagy csak meghallgattak és megöleltek, ami abban az esetben éppen elegendő volt.És persze, ők is fordultak már hozzám párszor.Ez ma reggel is…

Már nem is tudom, miért akarok itt maradni? Nincs semmi, ami ehhez a helyhez köt! Talán az egyetlen személy akinek nem akarok fájdalmat okozni, az a legjobb barátnőm....Mindenki más az életben már legalább egyszer elárult vagy ellenem fordult. És pont azok az emberek hajlamosak…