Már nem is tudom, miért akarok itt maradni? Nincs semmi, ami ehhez a helyhez köt! Talán az egyetlen személy akinek nem akarok fájdalmat okozni, az a legjobb barátnőm....

Mindenki más az életben már legalább egyszer elárult vagy ellenem fordult. És pont azok az emberek hajlamosak ilyenre, akik nagyon is jól tudják mikor van rossz kedvem és mikor történik velem valami rossz dolog. És ilyenkor mindig még rúgnak rajtam egyet, hogy már csak azért is kiakadjak és még rosszabbul érezzem magam.

Viszont az, hogy legjobb barátnőmnek nem akarok fájdalmat okozni, az tesz olyan erőssé, hogy még az ilyen embereket is elviseljem. És eddig sikerült is. Hiszen jól ismertem már azokat akik így beszólogattak. Ma reggel viszont valami megváltozott. Akikkel nem voltam annyira nagyon jóban azok sokkal kedvesebbek voltak és többet kérdezgettek, mint akik alapból szoktak. Ők már rám se néztek max akkor hogyha kellett nekik valami és még ráadásnak segítettek másoknak abban, hogy én rosszul/rosszabbul érezzem magam.

És újfent ott tartok, hogy csalódtam egy újabb emberben és olyan elveszettnek érzem magam. Vagy most talán már nem is elveszettnek hanem... szomorúnak...talán... azért mert megint egy olyan emberben bíztam meg aki átver.

Kezdem kicsit unni! Szóval tényleg már csak legjobb barátnőm az, aki miatt maradnék. De ő megérti, hogy most mennem kell és hogy ettől még nem változik meg a kapcsolatunk. Ugyanúgy bármikor visszajöhetek és vissza is fogok!

Szükségem van arra, hogy máshol, már körülmények között, talán egy új életet kezdjek. A régi rosszat elfelejtve....

Jééé! Végre egyszer határozott álláspontom van mindezzel kapcsolatban! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.