"Tőlem soha, senki nem vehet el!"

"Én? Vele? SOHA!!!"

"Nekem más lány nem kell!"

Nem egyszer hallottam már ezeket a mondatokat, de már nem nagyon hiszek bennük. Na és te? Gondolkozz el hányszor hallottad és mi lett a vége...

Lehet, hogy csak én járok így mindig, de sose az lesz a vége, mint amit mondanak. A "tőlem soha, senki nem vehet el!"-ből az lesz a vége, hogy elveszik. (rosszabb esetben önként megy) Az "Én? Vele? SOHA!"-ból, pedig az lesz, hogy amikor szembejön veled az utcán, akkor már az ő kezét fogja... A "nekem már lány nem kell!"-ből pedig az lesz, hogy nem kellesz neki...

De akkor miért is mondják ezt??

Miért jó nekik az , hogyha megtévesztenek? Ha reményt keltenek benned? Hogy még van remény egy "újrakezdésre"?

Ezt igazán talán ők tudnák megválaszolni, de talán még ők se.

Miért is hiszünk nekik?

Talán eszünkbe jut, milyen is volt velük lenni... Milyen volt az amikor szeretett, és biztonságban érezted magad a karjaiban...

De annak az időnek már vége. Már ne az az ember aki volt. Jobb esetben megmaradtak a szép emlékek róla. Rossz esetben pedig mindent megölt ami szép volt...

Vagy talán ez lenne a jobb? Jobb lenne ha megölné azt az érzést amit iránta éreztem,jobb lenne ha csak az emlékek maradnának meg róla és semmi más...

De ez nem megy mindig ilyen egyszerűen... Lehet, hogy nem öli meg, csak elaltatja egy időre. És mikor a közeledbe van, mikor rád mosolyog, feléleszti ezt az érzést. És már megint fájni fog, az amit mondd, és hogy más lányt ölel magához...

Mégis hiszed, hogy egyszer eljön megint a te időd. Várod a napot egyre jobban, csakhogy nem akar eljönni... és ez még jobban fog fájni. Hogy vártál, hogy hittél...

Ilyen dolog ez a remény... :/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.