A fiúkat talán sose fogom megérteni... mit miért csinálnak vagy hogy mit jelent az amit mondanak? És hogy miért akkor tűnnek fel megint mikor már túlléptél rajtuk?

Ezt az utat már párszor megjártam. Nem kellemes, és általában visszaestem a reménykedő fázisba, amikor még reménykedek és nagyon fáj, hogy már nincs velem. Hosszú hetekig vagy akár hónapokig is tart mire átlépek a következő fázisba, ahol vagy felbukkan az ex vagy pedig belép az életembe egy új fiú akihez megint reményeket kezdek fűzni.

Hiszen ki ne fűzne? Mikor egy irtó helyes srác az, aki megérti, hogy még valamennyire fontos az előző, és ott van melletted, meghallgatja minden bajodat és próbál felvidítani. Rád mosolyog hogyha találkoztok, megkérdezi h "mi történt veled?" és tényleg kíváncsi a válaszra. Látszik rajta hogy nem csak arra hajt hogy egy éjszakára megkapjon, nem csak játszik veled.

Ő lenne a tökéletes? Az igazi? Lehetséges... De egy csúnya szakítás után már kevésbé bízol meg egy újabb fiúban. Félsz hogy megint ugyanazt a hibát követed el. Tudod mennyire szenvedtél nem régiben és ezt nem szeretnéd újra átélni.

Talán most itt tartok én is. A reménykedős szakasz és az új srác között valahol. Félek az újtól, hogy olyan lesz, mint az előző. Hogy elromlik valami... megint...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.